| Substantivum
|
singulár
|
plurál
|
| nominativ
|
veréb
|
verébek
|
| akuzativ
|
verébet
|
verébeket
|
| dativ
|
verébnek
|
verébeknek
|
| instrumentál
|
verébbel
|
verébekkel
|
| kauzál-finál
|
verébért
|
verébekért
|
| translativ
|
verébbé
|
verébekké
|
| terminativ
|
verébig
|
verébekig
|
| esiv
|
verébként
|
verébekként
|
| inesiv
|
verébben
|
verébekben
|
| superesiv
|
verében
|
verébeken
|
| adesiv
|
verébnél
|
verébeknél
|
| illativ
|
verébbe
|
verébekbe
|
| sublativ
|
verébre
|
verébekre
|
| alativ
|
verébhez
|
verébekhoz
|
| elativ
|
verébből
|
verébekből
|
| delativ
|
verébről
|
verébekről
|
| ablativ
|
verébből
|
verébektől
|
- (v zoologii) vrabec
- (přeneseně) hejl, důvěřivec, naivka; někdo, kdo se dá snadno napálit; důvěřivá oběť
